A héten többször is voltunk a játszótéren, de a délelőtti játszózásokat kedvelem a legjobban, mert ilyenkor kevesen járnak ide és a gyereknek nem kell sorban állnia egy-egy játékhoz. Így volt ez most is, odaértünk, sehol senki egészen fél órán keresztül, majd egyszer csak megjelent egy általános iskolai osztály, akik tesióra gyanánt a játszóteret használták. A tanárnő kényelmesen leült a legnaposabb padra:), a gyerekek pedig szanaszét széledtek. Kán nagyon élvezte, hogy körülötte „szaladgál” egy csomó nagy, én pedig elnéztem a sulisokat és újraéltem az alsó tagozatos éveimet…második osztályosok voltak, azaz átlagban 7-8 éves gyerekek.

Bevallom őszintén nem örülnék, ha az én gyerekeim olyanokat játszanának vagy olyan dolgokról beszélgetnének, mint az osztályból néhányan, de  sajnos elkerülhetetlen lesz ez azt hiszem. Ezért ebbe beletörődve – amíg Kán ide-oda szaladgált a játékok között – elkezdtem megfigyelni őket. És rájöttem, hogy még mindig ugyanazok a „klikkek” léteznek egy osztályon belül, mint amikor én voltam alsós és most már azt is megfigyeltem, hogy az öltözködésük is tükrözi az adott csapat szellemét! És vajon az adott csoportba tartozás mennyire befolyásolja később a gyerek jövőjét?

A 8 tipikus általános iskolai gyerek-karakter

Vagány fiúk

Általában hárman-négyen alkotnak egy csapatot és mindig van egy bandavezér köztük, aki a szerepjátékokban kiosztja a szerepeket és ő irányít. Van köztük mindig egy „vásott kölyök” is, akinek a nevét már az első percben meg is tudtam, bár szerintem nem csinált semmi rosszat, de hát ő el van könyvelve „rosszgyereknek”, szóval a tanárnő sokszor rászólt.

Ők a tipikus fiús ruhákat hordják: farmer, figurás pólók és sapkák, sportcipő.

Menő csajok

Kán rögtön őket kezdte el követni 😉 és láthatóan nagyon zavarta a lányokat, hogy egy kisfiú megy utánuk mindenfelé. Általában hárman vannak, ebből kettő nagyon nagy barátnő, egy pedig aki csapódik hozzájuk. Szintén van egy bandavezér, na őt már messziről fel lehet ismerni még a ruhájáról is, olyan mint egy kicsi felnőtt nő: cicagatya, csinicipő, top rajta egy mintás póló, trendin megkötött sál, hosszú haj. Úgy vettem észre, hogy a rózsaszín és a csillogó jó barátjuk, tesók kinőtt ruháit nem hiszem, hogy felvennék magukra.

Fiús lány

Ilyen karakter csak egy szokott lenni és ő az egyetlen, aki a „vagány fiúkkal” játszik. Igazi fiús külsejű lány: kapucnis pulcsi, melegítő, sportcipő és rövid, kócos haj. Ő ugyanazt játssza, amit a fiúk: kardozik, lövöldözik és a rendőrös játékban közölte, hogy ő a rendőrkutya…! (Aggodalomra ez a karakter adott okot számomra, ugyanis jelenleg az ovis lányom ezt a kategóriát képviseli – csak nem ennyire fiús külsővel – és őszintén szólva nem szeretném, hogy később így viselkedjen majd egy csapat tagjaként.)

Magányos fiú

Ez a fiú egy padon ülte végig a tesiórát, szuperül elvolt: nézelődött és közben az orrát túrta. Öltözködése általában egyedi, mind színekben, mind fazonban: élénk színű, nem megszokott mintájú és fazonú ruhák jellemzik.

Magányos lány

Ez a kislány végig a tanárnő mellett ült, aki úgy gondolta, hogy azért a kitartó gyerekkel érdemes foglalkozni, így a nagyobbaknak való játékokon mutatott neki néhány figurát, aztán visszaült a padra. A magányos lány öltözködésére jellemző, hogy lányosan öltözködik, de nem a legújabb divatot követi. Általában rövid vagy félhosszú a haja.

“Különc” fiúk

A különcök csapatába tartozó fiúk általában hárman-négyen vannak: ők szeretnek sportolni még a szünetekben is és nagyon jól elvannak egymással. Itt nincs meg olyan markánsan a vezér egyéniség, inkább egy jól összeszokott egységet láttam köztük. Ők a sportruhások, azok, akik a stoplis cipőt is magukkal viszik a suliba, csak hogy a szünetekben is focizhassanak.

“Különc” lányok

Ezek a lányok a játszótér mellett játszottak hárman, valami társas-szerűséget. Itt sem láttam, hogy annyira kiemelkedne közülük egy vezér, inkább olyan jóbarátnőknek tűntek. Öltözködésük normális, nem kihívó és nem is észrevehetetlen, de szívesen felvesznek nem megszokott színű vagy mintájú ruhákat is. A tesóik rájuk hagyott ruháit is felveszik.

Súlyproblémákkal küzdők

Ez a jelenség fiúkat és lányokat is érinthet, de az biztos, hogy ők ki vannak közösítve. A duci gyerekek mellett mindig van egy vékonyka „barát”, aki vagy tényleg a barátjuk, vagy pedig a tanítónéni kér meg egy „különc lányt”, hogy barátkozzon velük. Ők azok, akik – érdekes – a „vagány fiúk” vagy a „menő csajok” közé szeretnének tartozni, ezért ezt az öltözködésükben is megpróbálják visszaadni. Sokszor sajnos ez ad okot a csúfolódásra a társaiknak.

Ahogy így végignéztem a klikkeket, rögtön felismertem, hogy annak idején én hová tartoztam és aztán elkezdtem gondolkodni, hogy mi lett volna, ha mondjuk menő csaj vagy magányos lány lettem volna, miben lennék most más? Mert szerintem van hatása annak, hogy ki melyik csoportba tartozott anno és nemcsak az öltözködésben, hanem a hétköznapi apróságokban is: hogyan állunk ki magunkért és másokért, hogyan kezeljük a körülöttünk levőket és mekkora az önbizalmunk.

És a gyerekeinket lehet terelgetni a szerintünk normális csoportba? Vagy egyáltalán kell? Vagy hagyjuk, hogy tartozzanak oda, ahova sodorja őket a személyiségük? És ha ezzel sérülnek?

A szórakoztató játszótéri megfigyelésemet ezek a kérdések szakították meg és a tanárnő sípszava, meg a kiabálása, hogy „Sorakozóóóó!”. A gyerekek kiszaladtak a játszóról, Kán integetett nekik és kiáltott egy „ciatok”-ot, majd mi is elindultunk. Azóta is azon gondolkodom, hogy hogyan tereljem a gyerekeimet majd a „jó útra”. Van ilyen?

Te melyik csoportba tartoztál?