Hogyan lettem baba és kisgyerek-öltöztetési tanácsadó?

Kata, Frida és Kán

Mostanság gyakran megkapom ezt a kérdést és próbálok minél rövidebb választ adni rá, de azért azon kívül, hogy a kislányom, Frida megszületésével kezdtem el figyelni, praktikákat kitalálni a babaöltöztetéssel kapcsolatban, azért van még néhány előzmény.

Már óvodásként imádtam rajzolni, kézműves foglalkozásokra járni és verset mondani. Ezeket a készségeket Édesanyámtól örököltem, aki szakmája szerint kirakatrendező és dekoratőr, valamint előadóművész. Emlékszem, hogy nagyon sokat segítettünk neki a nővéreimmel: vagy modellt álltunk egy tankönyv illusztrációhoz, vagy segítettünk betűsablonokat vágni neki, kirakatok üvegeit felmatricázni és kiszúrni tűvel az öntapadós alá beszorult légbuborékokat!

Én “Csináló” leszek, ha nagy leszek!

Gyerekként azt mondtam, hogy én “Csináló” szeretnék lenni nagykoromban, azaz olyan dologgal szeretnék foglalkozni, hogy alkotni kelljen benne! Imádtam gyöngyökből ékszereket fűzni, szőni; varrtam kézzel hajfodrot, babaruhát; horgoltam fülbevalót és hajpántot; készítettem magamnak kávészemekből vagy pisztáciahéjból nyakláncot; műanyag Barbie cipőkből fülbevalót…

Vállalkozóként 10 évesen

A töri órán a barátnőmmel elhatároztuk, hogy mi divattervezők leszünk és a tankönyv üres hátsó oldalaira elkezdtünk ruhákat tervezni. Ekkor döbbentem rá, hogy nem is olyan könnyű embert rajzolni! Elkezdtem gyakorolni, és így született meg jó sok ruhaterv, saját márkanév és a “vállalkozásom”, a Fashion Kft. 🙂 Természetesen első és legfontosabb dologként névjegykártyát készítettem indigó segítségével és gyártottam egy bélyegzőt is, amelyre fordítva írtam rá a cég nevét, ezt golyóstollal átírtam minden alkalommal és így lehetett vele nyomdázni!

Gyakorlat teszi a mestert!

Olyan komolyan vettem ezt a divattervezősdit, hogy kitaláltam, minden héten legalább 4 új ruhát kell terveznem, ha majd egyszer ezt szeretném csinálni. Be is tartottam, itt van néhány rajz, szerintetek is fejlődtem? 🙂

Színház vagy ruhatervezés?!?

Ezt a két lehetőséget jelöltem meg 18 évesen, amikor döntenünk kellett a továbbtanulásról. A Színművészeti kétszeri próbálkozás után sem jött össze – akkor nagyon szomorú voltam, de most már nem bánom -, így maradt a Könnyűipari Műszaki Főiskola ruhaipari szakja. Csak abba nem gondoltam bele, hogy itt bizony a reál tantárgyak adják a képzés alapját, így meg kellett küzdenem a matekkal, a mechanikával és még jópár hasonló ínyencséggel.

Ruha helyett cipő

A fősuli második évében kellett szakot választani és végül nem “ruhás”, hanem “bőrös” lettem, azon belül is cipőtechnológus: megtanultam elméletben és gyakorlatban is hogyan kell cipőt tervezni és készíteni. Nagyon élveztem! Negyedik évben ösztöndíjjal Olaszországban tanulhattam egy teljes tanévet, ahol rengeteg gyakorlati tudást szereztem nemcsak a ruha és cipőtervezésről, hanem számítógépes tervezésből, grafikából és a termék és csomagolás-tervezésből is.

Médiabirodalom

Mivel a szakmámban nem lehetett itt Magyarországon elhelyezkedni, ezért a Viasat televíziónál kezdtem el dolgozni, ahol a kreatív értékesítési prezentációk elkészítésében éltem ki az alkotási vágyamat. Egy, az anyavállalat által szervezett nemzetközi versenyt sikerült megnyernem az egyik értékesítési előadásommal, erre nagyon büszke vagyok, rengeteg munkám volt benne!

Hobbiként a munkám mellett tovább folytattam a tervezést, ebben az időben főleg cipőket terveztem.

Frida és Kán

Amikor megszületett Fridus, tudtam, hogy nem szeretnék majd újra egy multi cégnél dolgozni, ideje megvalósítanom a saját vágyaimat és felépíteni egy önálló céget. Kerestem, kutattam, hogy a sok érdeklődési területemből melyikkel kezdjek intenzíven foglalkozni, amikor egyértelművé vált, hogy a baba körüli téma lenne kézenfekvő. Mivel a ruhatervezés állandóan jelen van az életemben, kitaláltam: mi lenne, ha gyerekruhákat terveznék? De nem olyanokat, amelyek bárhol kaphatóak, hanem legyen bennük valami különleges, valami plusz!

Az ötletelés közben merült fel még számos egyéb kérdés is: mennyi ruhát adjak rá, ha sétálni megyünk; hogyan öltöztessem föl gyorsan; melege van vajon vagy fázik?…ezekre a választ az interneten kerestem, de nem találtam egy olyan oldalt sem, ami csak a baba és kisgyerek öltöztetéssel foglalkozik. Ezért a megfigyeléseimet, tapasztalataimat, ismerősök, rokonok véleményét elkezdtem leírni és így indult el a MammBa blog egy éve. A sok, Anyukáktól érkező visszajelzés, igény alapján pedig elkezdtem gyártani a praktikus, de nem hétköznapi, többfunkciós baba és kisgyerek ruhákat, kiegészítőket, amelyek hamarosan megvásárolhatóak is lesznek a MammBa webáruházában.

Kán fiam születésével pedig beindult a még nagyobb ötletelés, hiszen kisfiúknak sokkal nehezebb ötletes és praktikus ruhákat kitalálni, de igyekszem nagyon!

Hát így lettem végre “Csináló” 🙂 és nagyon, nagyon élvezem!!!