A kékbe öltöztetett kislány esete az idős nénivel – avagy tényleg a fiúk színe a kék, a lányoké pedig a rózsaszín?

Amikor kiderült, hogy kisbabát várok, egy dolgot fogadtam meg: ha lány lesz, akkor lehetőleg kerülöm a rózsaszínt, ha fiú lesz, akkor pedig a kék színt. Amikor megtudtam, hogy kislányom lesz, elkezdtem a babaruhák beszerzését. Igaz, nagyon sok ruhát örököltem is – én azok közé az Anyukák közé tartozom, akik elfogadják a már használt holmikat is -, de azért elindultam saját beszerző körútra. Ekkor szembesültem vele, hogy az a babaruha, ami jópofa, vagány, nem megszokott mintájú, az biztos, hogy rózsaszínű. Keresgéltem lilát, szürkét, zöldet, sárgát, de nagyon kevés helyen találtam, azokat is főleg használtruha-kereskedésekben. Itt jutott eszembe először, hogy utánanézzek, vajon miért alakult ki ez a rendszer, hogy a lányokat rózsaszínbe, a fiúkat kékbe öltöztetjük?

Főleg Amerikában foglalkoztak eddig a témával, ezért az alábbi történelmi áttekintés is innen ered (forrás: Jo B. Paoletti: Pink and Blue, telling the boys from the girls in America)

A fiúk ekkor még kalapot és szoknyaruhát viseltek
Franklin Roosevelt 1884-ben (forrás: Smithsonian.com, Bettmann/Corbis)

Az 1800-as évek végére jellemző, hogy a fiúkat és a lányokat is fehér ruhába öltöztették és a fiúknak is 6-7 éves korukig így kellett járniuk, még az első hajvágás ideje is ekkor jött el. A fehér ruha nemtől független volt és könnyen lehetett tisztítani.

A kék és a rózsaszínű babaruhák – a többi pasztellszínnel együtt – a 19. század közepén jöttek divatba, de csak az I. Világháború előtt váltak a nemek ismertetőjegyévé. Ekkor azonban még úgy gondolták, hogy a rózsaszín a fiúk színe (ez határozottabb és erőteljesebb szín; a keresztény hagyományok szerint a piros a férfiak színe, ennek pedig egy árnyalata a rózsaszín), a kék pedig a lányoké (ez a szín sokkal lágyabb és jobban mutat a lányokon, valamint a kereszténység Szűz Máriát jelöli kék színnel). Léteznek még olyan elméletek is, miszerint a kék a szőke hajúaknak, a rózsaszín a barnáknak áll jól, illetve a kék ruhák a kék szemű babáknak, a rózsaszín ruhák pedig a barna szeműeknek valók. Az I. világháború után a férfi egyenruha már kék színű volt, ezért ez kezdett a férfiakat meghatározó színné válni; az 1940-es évektől pedig a rózsaszín a nők színévé vált, hiszen ekkor terjedt el a „Gondolkozz rózsaszínben” marketing szlogen, ami a nőiesség hangsúlyozására buzdított.  A baby boomer generáció tehát már nemeket meghatározó színű ruhákban nőtt fel. A fiúkat úgy öltöztették, mint ahogy az apjuk öltözött, a lányok pedig úgy néztek ki, mint az anyjuk. A lányok szoknyát hordtak, bár a díszítés nélküli és a fiús holmik is elfogadottak voltak.

Az unisex gyerekruha divat 1970-ben (forrás: Smithsonian.com, Simplicity Creative Group)

Az 1960-as évek közepén a női egyenjogúság elvei alapján megszűntek a lányos ruhák, az unisex viselet jött divatba. Az 1970-es években nem lehetett látni rózsaszínbe öltöztetett kislányt legalább két évig. A feministák szerint, ha a lányokat fiúsan öltöztetik, akkor több lehetőségük lesz és szabadabbnak érezhetik magukat. A semleges színű ruhák kb. 1985-ig voltak divatban, majd ismét megjelent a kék és a rózsaszín, de már mintákkal díszítették a ruhákat (pl. focizó maci, labdázó nyúl). Ezt a változást főként az a lehetőség idézte elő, miszerint a szülők már a terhesség ideje alatt megtudhatták a gyermek nemét. Így megnőtt a kereslet a fiús – kék és a lányos – rózsaszín babaruhák, babakellékek iránt.

Egy másik érdekes szempont, hogy a gyerekek 3-4 éves korukban kezdenek el rájönni, hogy ők milyen neműek és 6-7 éves korukban tisztul le bennük, hogy ez a végleges állapot. Azt gondolják, hogy ha valaki hosszú hajú és a szoknyát hord, az biztosan nő, ezért is lehet hasznos, hogy akár már a ruhák alapján be tudják azonosítani a nemeket. Napjainkban a rózsaszín és kék népszerűsége mellett ismét egyre keresettebbek a semleges színek. Lehet, hogy a divatvilág két színre osztja a kicsik öltözködését, de azt fontos figyelembe venni, hogy az életben a legtöbb dolog nem fekete és fehér, hanem nagyon sok szín létezik.

Frida szemeiből olvastam:

„Nyár van és nagyon meleg. Az előbb ettem és most nem fáj a hasam,dejóó! Azt hiszem, megyünk sétálni, mert Anya már megint válogat, hogy mit adjon rám. Én már most utálom, hogy ismét öltözködnöm kell. Miért nem elég csak ez a pelus rám? Már régóta guggol a szekrényem előtt, kezdek nyűgös lenni. Na, végre, talált valamit! Ez még nem volt rajtam, ez egy világoskék egyberészes. De legalább gyorsan rám tudja adni. Pitt-patt – kattognak a patentok hangjai. Egy fehér fodros kalapot kapok (utálom, mert mindig a szemembe csúszik). Én már sírok, de Anya kitartóan mondókázza az „Écpéckapulécet”, mert erre mindig elmosolygom magam. Bent vagyok a babakocsiban. Elindulunk. Jé, mennyi fa szaladgál fölöttem!Héj, mi ez, ki ez? Valaki behajol fölém, gagyog hozzám, nem értem mit mond, de van a szemein olyan csillogó üveg, mint a Mamáimnak és szürke a haja. Megkérdezi Anyát, hogy „Ugye kislány? Mert olyan lányos arca van, csak hát kékben van és az a fiúk színe!” Anya válaszol, hogy igen, ennek ellenére kislány vagyok. Beszélgetnek valamiről.  Aztán elfordulok, mert a másik oldalon egy piros macska lóg a babakocsimon (Anya tévesen majomnak hiszi), ami sokkal érdekesebb nekem. Végre továbbindulunk. Az idegen hang elköszön, majd azt mondja:”Gratulálok, és sok egészséget kívánok ehhez a szép kisfiúhoz!”  Ez volt hát a kékbe öltöztetett kislány esete az idős nénivel.

Kisfiú, vagy kislány, kék vagy rózsaszín: az emberekbe hosszú évek alatt rögzült, hogy ezek a színek a nemek megkülönböztetésére szolgálnak. Ha valaki nem e szerint öltözteti a kisbabáját, akkor az számítson a sok kérdésre, eszmefuttatásra egy-egy séta, bevásárlás, kirándulás alkalmával. Szerintem egy a lényeg: a babáknak minden szín jól áll és azt adjuk rájuk, ami nekik kényelmes, nekünk pedig egyszerű föladni rájuk. Én pedig nem törődtem bele a rózsaszínbe, hanem elkezdtem jópofa anyagokból egyedi babaruhákat készíteni Fridának.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Szilvási Kata says: (előzmény @Ezüstliliom)

    Szia! Köszönöm a hozzászólásodat! Igen, tudom, hogy a rózsaszín-kék vonulatot nem kerülték el a szülők-az én nővéreméknek is voltak rózsaszín ruhái, amelyeket aztán én örököltem:)-viszont a cikk elején írtam, hogy amerikai a forrás,ahonnan gyűjtöttem a cikkhez és ez a rész is oda lehet igaz. Gondolom ott sem mindenki követte a nem-rózsaszín trendet. Üdv,Kata

  2. Ezüstliliom says:

    “Az 1970-es években nem lehetett látni rózsaszínbe öltöztetett kislányt legalább két évig.”
    1969-ben születtem (lány vagyok), de engem is legtöbbször rózsaszínbe öltöztettek, és erről fényképek is készültek.

  3. […] színek. (Arról, hogy miért a lányok színe a rózsaszín és a fiúké a kék bővebben ITT olvashatsz). A még nem mozgó pici babákra inkább a babaruhák anyagának puhaságával lehet […]

  4. Szilvási Kata says: (előzmény @gitta)

    Szia Gitta! Köszönöm szépen! Az én lányomat is a nagymamák “rontják” el! Ő még nem tus szólni, hogy mi tetszik neki, de majd eljön az ideje! 🙂

  5. gitta says:

    Szia, szép az oldalad!
    Az én lányom (4,5) kizárólag rózsaszínt hajlandó felvenni, hiába harcolok… Eperkés sportcipő, helókittis bicikli, stb. Pedig amikor vártuk, szent elhatározásom volt, hogy nem veszek neki rózsaszínt. (Csakhogy van két nagymamája 🙂

  6. Szerintem sem! 🙂 Jó ötlet például egy “Kislány vagyok!” feliratú body…;-)

  7. Az én kislányomat állandóan fiúnak nézik, pedig próbálok mindig valami rózsaszínt rácsempészni, úgyhogy rájöttem, nem a szín számít.:-)

  8. Szia Kriszti! Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik. Nemsokára fönt lesznek a letölthető tartalmak is, úgyhogy figyeld! 😉

  9. Somorjai Kriszti says:

    Kata, nagyon gratulalok a honlapodhoz. Nagyon tetszik!!! Letisztult, jo tartalommal. Csak igy tovabb! Sikeres vallalkozast!!! Kriszti


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!